Erich Zoran
Egy helyi modell kifejlesztése
A Belgrádban kifejlesztett kurátori muhelymunka programunk folyamat-központú és hosszútávú munkára épül, amely az elmélet, kutatás és megvalósítás egymást követo fázisaiból áll. A kurátori gyakorlat különféle létezo modelljeibol származik, figyelembe véve a muvészeti rendszer helyi sajátosságait, melynek számos fontos jellegzetessége és szegmense hiányzik vagy kialakulatlan.
Célja, hogy elosegítse a teoretikus gondolkodást, a jelenlegi, globális szinten zajló muvészeti gyakorlatok összekapcsolásának képességét, mai gyakorlatok megismerését, és a legjobb eroket ismerje el a konkrét, helyi értelemben sajátos viszonyok tekintetében ténykedve, hogy a muhelymunka során elgondolt projektet a legmegfelelobb formájában valósítsa meg.
Kurátori programunk a résztvevokkel való nem hierarchikus munkára épült, s e résztvevoket nem növendékekként kezeltük, hanem olyan fiatal hivatásosakként, akik esélyt kaptak, hogy tapasztaltabb eloadó-konzulens szerepet kapó kollégáikkal egyenloen dolgozhassanak egy projekten. Szerepünk a folyamatban egyfajta moderátor- és közvetíto szerep volt, tehát alapvetoen egy általunk megadott keretbe illeszkedo projekt "kurátorainak a kurátorai" voltunk.
A kurátori muhelymunka esetében sohasem zártuk le vagy véglegesítettük a kereteket, hanem módosultak a projekt témájának és a csoportmunka mindenkori dinamikájának megfeleloen. A végso produktum eképpen mindig egy közös döntési folyamat eredménye volt, és a muhelymunkabeli viták során alakult ki.
Konceptuálisan az általunk kifejlesztett modell feltárja a muvészeti világ különféle szegmensei közti közvetítési folyamatot, valamint annak az állandó gyakorlatnak a folyamatát, amelyben újra és újra meghatározzuk a muvészetnek az eltéro intézményi kereteken belüli szerepét, s ezáltal nyilvánvalóvá válik a muvészeti cselekvések kritikai lehetoségei és az elkerülhetetlen intézményesülésük közti belso antagonizmus.
A fo hangsúly a közvetíto jellegu kurátor szerepére esik, aki elomozdítja a muvészeti rendszer átjárhatóságát az újító muvészi gyakorlatok felé, adekvát kontextuális kereteket, kulturális és elméleti olvasmányokat nyújtva számukra.
Részlet Zoran Erich és Stevan Vukovich "A kurátorok kurátorai" címu cikkébol, Manifesta Journal 4
|
|
Erich Zoran
Developing a Local Model
The program of curatorial workshops that we have developed in Belgrade is process oriented, and it comprises working long term through successive phases, including theory, research and realization. It was derived from the analysis of different existing models of curatorial training, and awareness of the local specificies of an art system whose several important profiles and segments are missing or undeveloped. It is aimed to foster abstract theoretical thinking, abilities to relate artistic practices within the actual state of affairs on the global scale, research current practices and acknowledge the right potentials, acting concretely in locally specific terms to produce the most appropriate format for realization of the project conceptualized in the course of the workshops.
Our curatorial program was based on non-hierarchical work with participants, who have not been treated as students but young professionals that had been given a chance to work on projects on equal bases with more experienced colleagues, acting as lecturers and tutors. Our role was in a way the role of moderators and mediators of the process, so we were basically ‘curating’ the curators for the project we have given the framework.
We never tried to close down and take definite frameworks for the curatorial workshops, but they were modified according to the topic of the project (namely: “Curating in Transitional, or Trans-global Art-ground) and the actual development within dynamics of group work. The final product was therefore always resulting out of the common decision making process and developed through the debates in the workshops.
In a conceptual sense, the model we are developing discloses the process of mediation between different segments of the artworld, as well as of constant practice of redefining the role of art in different institutional frameworks, making thereby evident the inner antagonism between the critical potential of artistic actions and their inevitable institutionalization.
The main focus is on the role of a curator-as-mediator, processing the permeability of the art system for innovative artistic practices, providing them with the adequate contextual framework, cultural and theoretical reading.
(From the text "Curating the Curators" by Zoran Erich and Stevan Vukovich published in Manifesta Journal 4 )
|